2010 január hónap bejegyzései

Hát…khm. A napokban írtam rendes naplómban,mikor összegeztem a helyzetet,hogy ‘mi kell még’. Hát a sors mindig tartogat nem várt meglepetéseket. Mindig jöhet még valami.  Most az események megkoronázásaként az jött,hogy tegnap el lófráltam munkát nézni,majd beugrottam Nikihez a fodrászatba,s én … Bővebben… →

Mostanság megint sokat olvasok random blogokat,ez néha rámtör. S találtam egy olyat,ami helyettem is elmondja mi a stájsz,ujjkopás kilőve. Ezaz

A helyzet kétségbe ejtő,én pedig az őrület határán. Nézegettem expresszt mostanában,de áhh… tele van humbuggal. Semmi olyat nem találni,amihez jó vagyok én is,főleg így érettségi nélkül.. Ma azért-annak dacára hogy görcsöl a hasam,az idegeim pedig szanaszét dúlva,körbejárom a környéket,és mindenhova … Bővebben… →

Feri azért mindig jókedvre tudja deríteni az embert.  

*Segfejmiatt ne bánkodj *mi az az ember azért dolgozik hogy még részegebb lehessen ?(tu) (*)I see stars (*) üzenete:*ez nem bánkádós,de jó volt*és szar,hogy most nincs(tu) (*)I see stars (*) üzenete:*az a szar,hogy ha rámjön,nem hívhatom fel,hogy naMetal üzenete:*hülye vagy … Bővebben… →

‘Nem akarlak bántani’. Gondolom, a felelőtlenségre ez a legócskább magyarázat… Leépülök, remélem. Lelki szegény szeretnék lenni. És boldog.

Olvasgattam blogokat két kezdődő hüppögés közben,amit végülis sikerült visszafojtani, találtam olyat is,ahol hüppögnek szakítás után.. s arra gondoltam,hogy de szar ez. Tulajdonképpen ha így vissza gondolok vagy meglátom a képét vagy felhív mondjuk Zoli, semmit se érzek. Teljesen idegen érzés,és … Bővebben… →

Minden bajom mellé betalált egy megfázás is,taknyom nyálam egybe folyik,s gyógyszert se tudok bevenni. Mi kell még.

Most néha bőgök…és elkezdek nevetni… néha nevetek,s elkezdek görcsösen zokogni. Mert próbálok ismét visszafelé nézve élni. És akkor nevetnem kell. S utána mikor abba hagyom,azon tanakodom,tulajdonképpen mi az az érzés? Mitől érzünk olyat,hogy elszorul a torkunk,a szemünk könnybe lábad,s olyan … Bővebben… →

Most már nem volt remény sem… Pedig hát az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban s mindig ki van a madzagja oldva,hogy mindenki belenyúlhasson: ebben az egyben nincs fösvénység.

Agyamat most ismét az ismerős hétköznapi probléma foglalja le,pl. az,hogy holnap nem megyek már suliba,mivel melegedni bejárni nem kell,egyenlőre itthon is fűtenek. Most már édesanya is elkezdett aggodalmaskodni,hogy hohó,ránk van terhelve a hitel, de Attila fér hozzá,és hohó,nekünk kell fizetni … Bővebben… →

Ilyen tréfákhoz,történésekhez én most nem vagyok diszponálva. Hát mi bajom van? Érzelmi válság? Csalódás? Szerelem?! Nem. Egy alapvető dolog… amit senki nem visel el. Szeretni kell,ugye ez egy kényszer ma a világban,hogy szeretni kell a szülőnek a gyereket,a gyereknek a … Bővebben… →

Istenemre mondom,nem csesztetés,de én telefonnal hangulatosabb koncert fotót tudnék csinálni,mint ez. [Pénteki buli putri sörözőbe]     Ugye mennyivel feelingesebb? 😀 Caos Amigos,hát! Nem ide tartozik,de bónusz:

…A fájdalomra csak addig van értelme figyelni,amíg termékeny és gazdagít. Onnan kezdve.hogy értelmetlenül gyötör,jogom van megszabadulni tőle. Jogom van máshova nézni,mint ahol a sajgó sebem van.Jogom van fölfelé nézni,az égre,a sűrű felhők mögött látható egyetlen,fényes csillagra- ha odalent vihar,eső és … Bővebben… →