Ha az ember szerelmes lesz, tehet ostobaságokat, amiket mi jóindulattal el is nézünk, de azért mindennek van hátara! Lássuk mik a top cikik amiket szerelmes fővel elkövethetünk.
A top, az aranyérmes, a mindent vivő ami már nem is ciki, hanem egyenesen űbergáz, amikor a szerelemre hárítva ostobaságunk már odáig fajul, hogy megalázzuk magunkat. Ennél nagyobb baklövést elkövetni nem lehet, és ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ha a szerelemre kenem a dolgot, akkor megbocsátható, hogy idiótát csinálok magamból? Persze hogy nem. A megalázkodásnak is sokféle formája van, de az még a legharcedzettebb embereknél is kicsapja a biztosítékot, amikor valaki koldussá avanzsálja magát…
Ha mondjuk beáll harmadiknak, mikor tudja, hogy nem fog labdába rúgni igazából a másik kedves mellett- mert ha nagyon rugdosná azt a lasztit, már rég ő ülne a trónon-egyedül.
Amikor annyira fontos a másik, és a szerelem annyira nagy, hogy nem érdekel, hogy csak pofátlanul kihasznál a másik és mint valami szex tárgyat néha előkap, egyszóval, visszaél az érzéseinkkel, mi meg megelégszünk az alamizsnával. Na ne! És hol marad az önbecsülés? Úgy gondoljuk, ha kitartóan ott vagyunk egyszer csak meggondolja magát? Nem fogja. Miért nem? Mivel nyilvánvaló, hogy magunkat se becsüljük és tiszteljük, az ő fejében sem fog megfordulni, még csak kósza gondolatként sem.
Az önfeladás nem szinonimája a kompromisszumnak. Kompromisszumot minden emberi kapcsolat igényel, de amikor már erőszakkal le akarunk vetkőzni bizonyos attitűdöket, szokásokat stb, nehogy valami gond legyen közöttünk, és vélemény-egyéniség nélküli zombivá válunk, az nem kompromisszum, hanem gáz.
Summa summárum, ha netán a felsoroltak valamelyikén kapnánk magunkat, ideje előkapni a stop táblát. Minden ember értékes és ezen a földön nem létezhet senki, aki megérdemelné, hogy megalázzuk magunkat és emberségünkből kivetkőzzünk! Tényleg ér ennyit a dolog?
Tudtok ennél cikisebbet? Elő vele!
I-SEE-STARS 