Amikor valami űber béna kifogással kimossuk magunkat a szomorú tény alól, hogy képtelenek vagyunk saját korlátolt önzőségünkön túllépni, esetleg tartozni valakihez, netalán szeretni egymást. Miért? Talán a felismerésért, hogy nem tudunk felelősséget vállalni azért akit megszelídítettünk. Lássuk mik azok a szakító dumák, amik mögött ez lappang!
„Nem akarlak bántani.”
Gondolom, a felelőtlenségre ez a legócskább magyarázat… Ennek a dumának magam is áldozatául estem, s a történethez hozzá fűzném- hogy kerek legyen- a következőt. A jóember állítása szerint sajnos nem alkalmas kapcsolatra, hisz az élet számára rock’n’roll, és –mivel jó szándékú- nem bonyolódik komoly viszonyba ,mert tudja, hogy bántana (félrelépne, megbántana, megbízhatatlan lenne stb) De azért egy ’laza kapcsi’ mehet, csak úgy rock’n’roll, mert azzal nem bánt, hisz közölte, hogy nem akar. A szextárgy szerep korrekt.
„Nem veled van a baj.”
Igen, magától értetődik, hogy veled. Főleg, ha bónuszként hozzá biggyesztik a „most nincs erre energiám” szöveget. Ésszerű döntésnek tűnik az idegőrlő munka után egyedül punnyadni otthon ahelyett , hogy egy fiatal pipivel falja az életet, netán élvezze. Éljen az önsajnálat.
„Túl jó vagy hozzám, nem érdemellek meg.”
Köszönjük, de inkább mondd meg, mégse tetszem. Vagy idegesít a bárgyú mosolyom. Vagy ronda az új cipőm. De ne döntsd el helyettem, ki érdemel meg (noha tudjuk azért mégis egy Vilmos herceg dukálna az oldalunkon nívóban) és ne bosszants azzal, hogy ennyire jónak tartasz, te mégis ostoba vagy, hogy eldobsz magadtól!
“Bocsi, de Én nem bírom ki, hogy ha jó csajt látok az utcán, ne forduljak utánuk. Tudom, hogy ez Neked rosszul esne, így szakítsunk…”
Sajnos ez sem költői képzelgés, hanem valóban elhangzott mondat, igazából nem is tudjuk, hogyan lehet ezt kommentálni. Annyira banális,bár feltételezem, aki kapta akkor nem kacagott rajta akkorát, mint utólag, mikor elmesélte.
Abban talán egyetérthetünk, mindig jobb a fájó igazság, mint a mellé duma. Az előbbiből tanulhatunk, s miután kellőképp kizokogtuk magunkat, építőkritikaként hasznosíthatjuk friss tudásunkat, tapasztalatunkat, mit rontottunk el, ő vagy én, de inkább közösen. Míg az utóbbi csak hatalmas kérdőjeleket hagy maga után, s az érzékenyebb lelkűeknek értelmetlen önvád forrásává válik. Az ilyen mellé beszélésekért pedig senkinek sem kell a szomszédba menni, ugye a te batyudban is lapul pár hajszálmeresztő süketelés?
I-SEE-STARS 
Gyakran férfiak is megkapják ezeket a mondatokat nőktől…
Igazán “jól hangzó” szakítós dumát kitalálni elég nehéz, ha nem akarjuk bántani a másikat.
Normális esetben a szakítás oka, hogy az egyik fél rájön, hogy neki a másik már nem megfelelő társnak. Ilyenkor ez lényegében egy hibalista a másik félről, amit már túl soknak tart az, aki szakítani szeretne. (Nyilván ebben a hibalistában nagyon sok a szubjektív elem, de ezért van az is, hogy nem illik össze bárki bárkivel…) A lényeg, hogy a szakításnál nem ezt a hibalistát szeretné a szakító a másik orra alá tenni, hanem csak kilépni szeretne a lehető legkevesebb lelki-sérülést okozva.
Szóval, nincs jó szakító duma. Viszont a többivel egyet értek. Egy szakítást könnyen tovább lehet rontani egy-egy nagyon gány megjegyzéssel.