A nő dönt-vagy mégse?

Look at my eyes, and say NO

A gondolattal, hogy sok a szép és dekoratív nő, ellenben kevés a jelentékeny férfi már korábban is foglalkoztam. A férfiak számára a választék óriási,lévén hogy kelendő hiánycikkek, a nők meg örülnek ha megcsípnek valakit, aki egy fokkal szebb az ördögnél-ugye. Bizonyos időközönként mindig rámjön az internetes trollkodás, amikor arcmásommal bombázom szét a különböző szájtokat, még a társkeresőket is célpontba veszem. Ez utóbbiról a levelek hatalmas mennyisége miatt hamar le is szoktam szállni; most is percenként villan be a mail figyelmeztető, hogy új hódoló a láthatáron, aki csillagokat hozna nekem és nálam szebbet még sose látott. Mind humoros, menő, alap hogy jól működő vállalkozása van, a barátok szerint zseniális arc, emellett házias, hűséges, odaadó, és csak az őszinte társ hiányzik az életéből-mert komoly kapcsolatra vágyik. Alapból nem értem, hogy ezek a férfiak miért az interneten vadásznak (két kézzel kapnak a nők a pasik után mint fentebb említettem) főleg azzal a hatalmas előnnyel, hogy övék a kezdeményező szerep.

Mindig is orbitális baromságnak tartottam, amit Z. mondott anno Zs.-nek, mikor elhappolt előle, hogy “a nő dönt”. Jah, azt, hogy végülis beengedjük e, vagy kívül tágasabb, de ez nem nagy választási alternatíva, amikor igazából mégse tőle függ az egész. Bár lehet, itt a királyi többest mellőznöm kéne, rám mindenesetre igaz. Magam életéből is csak elenyészően kevés példát tudok felmutatni, amikor ellenállásom nem sikerült áttörni. Azaz, általában amikor a szikra azonnal nem jött meg -sőt volt olyan is, amikor konkrétan teher volt az udvarlás- a férfiaknak sokszor módjuk van a nő ‘döntését’ áthangolni, minket (engem egész biztosan) elég könnyű elbűvölni. Ha férfi lennék (vagy ha úgy alakult volna az emberiség története hogy a nők ‘viselik a nadrágot’) nyilvánvaló, hogy annyi és olyan viszonyom lenne, amennyit és amilyet akarok. Így viszont fene nagy döntési opciómban mindig az elején dönthettem egy igen-t vagy egy nem-et, utána mindig a hím határozta meg a csapást. Itt még egyszer eldönthettem, megfelel-e az igényeimnek avagy sem, de igénytelen punk vagyok tolerancia és elfogadás címszó alatt, hacsak nem követett el valami égbekiáltót,persze igen volt. Szóval ezeknek az interneten trollkodó mandróknak igazából csak egy csábos mosoly kíséretében oda kéne menniük a nőhöz, hogy megnyíljon a kánaán, ahelyett hogy a monitor mögött klimpíroznak a klaviatúrán. Ez az egész gondolat konstrukció pedig abból pattant ki, hogy új udvarlóim fényképe láttán summáztam, hogyha egykori szerelmeimről, vonzalmaimról csak képet láttam volna, hát sírva röhögtem volna és a székről sem álltam volna föl őértük. S mivel nem vagyok gonosz, ezt nem is prezentálom. Persze a szépség relatív, de azt azért a lila ködben is tudtam valahol, hogy Adonistól azért messze esnek. Ebből is világlik, hogy sose azt néztem, hogy a másik kicsi, testesebb, görbe az orra, kopaszodik, hanem az embert. Előbb ismertem az embert, előbb csábított el a kisugárzása,a temperamentuma,egyszóval a lénye, ami vonzóvá tette és beleszerettem. Ha csak fotót látok róluk, nem lett volna az egészből semmi. A szomorú tény viszont az, hogy velem viszont éppen fordítva vannak: a hosszú lábam és vékony derekam fontosabb, mint a lényem. Szép nő pedig sok van, a versenyben előbb-utóbb alul maradok, a külcsínnyel csak ideig óráig lehet az érdeklődést fenntartani. E téren is hendikep nőnek lenni.