A történelem furcsa románcai

A szerelem szép és lelkesítő lehet…de a romantikus vígjátékok világától eltérően az igazi kapcsolatok néha igen furcsa dolgokat tudnak produkálni. Sokkoló, bizarr, megdöbbentő szerelmekre pedig a történelem híres személyiségei között is bőven bukkanhatunk, az ember végül is csak ember, vannak dolgok amik nem változnak.
Íme néhány pár letűnt korokból, amelyek bizonyítják, hogy a szeretet nem ismer határokat, igaz mi néha azt kívánnánk bár ne tenné.

Ave, Ceasar! Caligula és a női topánok

Caligula- akinek a becsületes neve Caius – nem csak furcsa különc volt, aki Jupiternek képzelte magát s minden isten és istennő szobrát lefejeztette, hogy helyükbe saját arcmását tétesse, de nagyon szeretett Venusként is járni-kelni. Egy nap éppen így páváskodott a palotában, festett arccal, vörös parókában, kitömött mellel és magas sarkú papucsban, mikor a vihar kitört és a bömbölő mennydörgés úgy megrémisztette szegényt, hogy kínjában az ágy alá bújva vékony hangján elsikította magát: „Atyám, atyám, kíméld meg szép leányodat!”
S mivel istennek hitte magát, Jupiterhez hasonlóan vélt cselekedni, midőn testvérével Drusillával (kit végül Dea istennővé emelt) vérfertőző viszonyban élt, s nem volt rest végezni rokonokkal, barátokkal sem. Számos férjet is eltett láb alól, kik a halált azért érdemelték meg, mert előzőleg nejük volt az, kivel a császár viszonyt kezdett.
A férjeknél viszont jobban szerette a lovakat, sajátját, Incitatust pedig egyenesen imádta.
Hogy milyen viszonyt ápolt vele, pontosan nem tudni, de bensőségesen rajonghatott az állatért, elvégre márványból és elefántcsontból épült istálló nem dukál minden négylábúnak, sőt, külön személyzettel és szórakoztató brigáddal is kedveskedett neki, a nyugalom megóvása és a kellemes szórakozás biztosítására. Ki ne venné szívére, hogy elunhatja magát a lova?
Incitatus nemcsak bulizni járt gazdájával (vicces elképzelni ahogy bohókásan megvitatták a nap sürgető dolgait míg Incitatus arany kupából nassolta a zabot) hanem konzullá is szerette volna választatni Caligula. Szegény pára csak abban a papi testületben kapott helyet, amit Caligula a maga tiszteletére létesített, ez is valami. A szép gesztus mindenesetre őszinte szeretetről tanúskodik.

(Ajánlott irodalom: Graves: Én, Claudius valamint Claudius, az Isten)

Néró-beleszeretett egy fiúba és nővé változtatta

Hogy néha „ketrecből kitört farkasnak” hitte magát még a mai viszonyok között is túl hard.

A római császárok tudták, mi az a hedonizmus, és állítólag Néró is tartotta a tempót a ’ki tud idiótábban és- megbotránkoztatóbban élni’ versenyben. Hogy ezekből mi igaz, máig vita tárgya, de mint tudjuk, minden vicc és pletyka mögött rejlik némi igazság is. Ősi keresztény tudósok úgy vélték, hogy Néró maga az Antikrisztus megtestesülése, így nem meglepő a konvencionálistól meglehetősen eltérő szexuális élete. A legendák szerint az anyjával is viszonya volt (akit kacifántos kísérletek után végül meg is öletett) de azt tudjuk, hogy kapcsolata egy Sporus nevű görög ifjúval nagyon is valóságos volt. Szegény fiút rabszolgájává tette, kiheréltette, megnövesztette a haját, fátyolt biggyesztett a fejére és császárnénak öltöztette. Házasságot is kötöttek magától értetődően.
Néró Sporust ’Sabina’ néven becézte, amely egy bájos csavar volt a részéről, hisz második nejét Poppea Sabinának hívták. Tulajdonképpen Poppea halála pecsételte meg Sporus sorsát, pechére Nérót elhunyt feleségére emlékeztette- akinek egyébként ő maga okozta halálát mikor felbőszült pillanatában hasba rúgta várandós nejét. Néró nem takargatta magánéletét a közönség előtt, valószínűleg leállt volna belemosolyogni az optikába ha akkor léteznek paparazzik, hisz szeretőjét mindenhova magával cipelte és nyilvánosan csókolgatta. Megesett az is, hogy farkasbőrbe bújva cölöpökhöz kikötözött rabszolgák nemi szerveit harapdálta, mert épp „ketrecből kitörő farkasnak” képzelte magát, és igen nagy szeretettel hallgatta mikor meglett testes férfiak vékony női hangon sikoltoztak, mintha épp szüzességüket vesztenék el.
Azon most ne meditáljunk hosszabban, mit érezhetett Sporus nemi identitásából kiforgatva, de az tény, hogy hűséges maradt a császárhoz annak haláláig.
A tézis, miszerint lángra lobbantotta Rómát a művészi ihlet kedvéért és hogy saját elképzelése szerint építhesse fel újra a várost, már nem is meglepő.
Számunkra pedig egyértelműen üdítő érzés, hogy nincs okunk zavarba lenni, mint látjuk a történelemben esetek már meg igazán cifra dolgok, hol vannak ezektől a mi kis botlásaink!
Ha felkeltette az érdeklődésed Néró személye, zseniális olvasmány Henryk Sienkiewicz : Quo Vadis , valamint Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő című műve.