Mostanság nagyon érdekes hangulatban vagyok: a rajongás, a depresszió és az idegesség váltakozik bennem; ma még az alvás se ment. A rajongás oka – surprise – MJ. (Michael Jackson ha tán nem lenne egyértelmű) A depresszió oka egy nyeletnyit kapcsolódik az előbb említetthez, az idegesség pedig a Számalk zsenialitásához (totális inkopetenciájához) fűződik. Hol is kezdjem? Jövőhéten ilyenkor már túlleszek a szakdoli védésen és egyéb nyalánkságokon – márha eljutok odáig. Ugyanis történt egy kisebb mallőr a fotós szakdolgozatommal kapcsolatban. Amikor anno elmentem kötettni a dolgozatokat, nagykegyesen megírták, hogy a fotós munkákat nem szükséges nyomtatni/előhívatni, elég ha CD-n mellékeljük a dolgozatokkal együtt. Ezen meg is lepődtünk, hiszen a SZVK-ban kerek-perec le volt írva, hogy kell. Dehát az ember ilyenkor nem a rendeletekre hagyatkozik és kezd önálló akcióba, hanem az intézmény utasításait követi. Aztán persze a szóbeli vizsga előtt 2 héttel megkaptunk, hogy nagyon sürgősen nyomtassuk ki a képeket. Namost ezt a levelet ugyan leltároztam, de nem tudtam azonnal cselekedni anyagi okokból, és valahogy kicsúszott a fejemből a megadott – szükséges – kép méret (ami a 13×18 cm lett volna). Magától értetődően sikerült rossz szériát leadnom, amire meg is kaptam hogy siessek újra előhívatni, mert a rossz méret miatt visszadobták. Csakhogy ebben a felszólító levélben hibás adatokat kaptam…
“A 20 képből álló sorozatod visszadobták, mert nem a megfelelő méretben adtad le. Minimum 9*13-asnak kell lennie mindnek, de egyik sem felel meg ennek. Szerintem gyorsan hívasd elő újra vagy nyomtasd ki fotópapírra, mert így a vizsgán sem fognak átengedni.” Az hajítsa rám az első követ, aki emlékezett volna rá, hogy 3 héttel ezelőtti levélben 13×18-as méret volt megadva-hát én se emlékeztem. Ami pláne nem csoda, ha ismerjük a számokhoz fűződő kínos kapcsolatomat. Nem tudok számokat megjegyezni-sajnálom.
Szóval előhívattam a képeket újra, a levélben megadott 9×13-as verzióban, bekeccsöltem őket a szakadó esőbe (tocsogott a zoknim a vízben, ugyanis beázott a cipőm) majd másnap megint jött a levél: ez se jó! És ekkor kezdtem utána böngészni, hogy ugyan mi az agyád kínja nem jó a képekkel, hát 9×13-ast kértél, én meg azt vittem- mikor rábukkantam az eredeti levélre és megvilágosodtam. Én legalább megvilágosodtam, a szakfelelős akivel leveleztem azután se tette, miután leírtam, hogy apró kommunikációs hiba történt. Természetesen nem áll módomban többször előhívatni zseniális fotóimat, úgyhogy most lebeg fejem felett demoklész karja, hogy bemegyek kedden és rövidtávon kipenderítenek. Izgalmas lesz.
I-SEE-STARS 