Korábban szándékoztam írni, de a meleg (és az ezzel járó vergődés) keresztül húzta számításaim. Kedd-szerdán lezajlottak a szóbilik is – kikaptuk a legjobb vizsgázó időt. Nincs is jobb mint a lángoló aszfalton caplatni a kis ünneplő ruciba, a hévpótló busz pedig igazán csak hab a tortán volt (majdnem hal a tortánt írtam- istenem) Kedden útközben is többszörös rosszul lettem, a fotósvizsga alatt pedig 3x éreztem úgy, hogy “mondjad csak cimbora, de én mindjárt felpattanok erről a székről úgy suttyomban”. De végülis nem pattantam fel és nem is piszkítottam oda (meg máshova se) Aznap este míg verejtékemben fürdőztem, tűnődtem is rajta, hogyan szedem össze a helyzethez szükséges indulatot, hogy másnap is megtegyem ezt a trippet; és reggel is erősen ezen gondolkodtam-de aztán szerencsére normalizálódott helyzetem. Mivel szeretek előre pofátlankodni, így én 9:30 fele kb. végeztem is az első két védéssel; hiába, mert ott kellett szobroznom így is 17-ig, úgyhogy másból se állt a nap, csak ingáztunk a jégkamrára hűtött terem és a cigi spot között. Félelmetesen nyomorult voltam a védés alatt, sőt, az egész két nap alatt csak makogtam mint a majom, de végeredményében így is 87%-os lett a bizonyítványom – amit majd jövőhét szerdán kézhez is kapok. Amúgy Amsi táncol az idegeimen még mindig.