Busy days and Jackson mania

…Kiszakadt,kiszakadt, de aztán a munka és Jackson gyorsan befoltozta a lyukat a zsákon. Tulajdonképpen azon napjaim, amikor nem melózom, lényegében 80%-ban Michael Jacksonról szólnak. Vele kelek, vele fekszem, jár az agyam, nézem, olvasok, fordítok, kutatok. Beszippantott a téma. És nagyon meg is szerettem. Őszintén.

Amúgymeg…Egyre többet berregek, lassan talán be is röffen a motor. De most sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatnak. Tényleg. (Amíg szakdoga-suli és munka kombó van, aligha várható tőlem épkázláb szösszenet,life is hard and busy.)

…Kiszakadt,kiszakadt, de aztán a munka és Jackson gyorsan befoltozta a lyukat a zsákon. Tulajdonképpen azon napjaim, amikor nem melózom, lényegében 80%-ban Michael Jacksonról szólnak. Vele kelek, vele fekszem, jár az agyam, nézem, olvasok, fordítok, kutatok. Beszippantott a téma. És nagyon meg is szerettem. Őszintén. 
Amúgymeg…Egyre többet berregek, lassan talán be is röffen a motor. De most sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatnak. Tényleg. (Amíg szakdoga-suli és munka kombó van, aligha várható tőlem épkázláb szösszenet,life is hard and busy.)

Hódíts meg!

Szeretek vízöntő lenni

Michael Jackson tragikus sorsa után úgy döntöttem könnyedebb vizekre evezek, aztán rábukkantam egy humoros kis szerelmi kalauzra, és hangosan felkacagtam, a hogyan hódítsuk meg a vízöntőt résznél. Nos, ugyan fogalmam sincs, hogy működik ez az asztrológia, hogy mégiscsak hatással van a jellemre a születés időpontja, dehát tudjuk, hogy így van. Szóval lássuk, mit kéne tennem, ha el akarnám csavarni a fejem (igen, férfinak kellett volna születnem, ezt tegnap Robin kollegával kitárgyaltuk, nekem menne az udvarlás.)

“Társasági lény, legjobban az emberek között érzi jól magát. Általában jól tájékozott, ezért ha nem vagy intellektuális beállítottságú, nem biztos, hogy sokáig működni fog a dolog. Szereti az extrém helyzeteket és embereket, ezért annál jobb, ha minél szokatlanabb, vagy minél lehetetlenebb helyre hívod. Lényeg, hogy ami számodra legnagyobb őrültségnek, vagy abnormális dolognak látszik, az a Vízöntőnek pont jó lesz. Legjobb, ha spontán, váratlanul hívod meg randizni, mert az előre megbeszélt találkozó neki már túl nagy kötöttséget jelent, a kötetlen ígéretek híve. Ezt a kérdést nyitva hagyja, maximum annyit megígér, hogy majd keresni fog, vagy hamarosan találkozunk, stb. Semmi kétség, előbb-utóbb biztosan keresni fog. Leginkább arra számíthatsz, hogy bármikor, akár leglehetetlenebb időpontban, helyen, vagy helyzetben egyszer csak keresni fog, vagy megjelenik. Képes akár éjjel 11-kor is felhívni, hogy ha éppen most van kedved és időd, egy óra múlva összefuthatnátok. Abban viszont biztos lehetsz, ha egyszer megígéri, hogy bizonyos időben találkozik veled, akkor percre pontosan ott lesz. Még az órádat is hozzá igazíthatod. Megbízhatóan megjelenik, még akkor is, ha útközben valaki elrabolja, mert a Vízöntőkkel ilyesmi gyakran előfordul. (A pontosság a királyok erénye-szoktam volt mondani,true. A talik meg tényleg mindig a leglehetetlenebb és legképtelenebb pillanatokban jutnak eszembe, és telefonálnék is, ha tudnék.)

Régóta keresem a választ, megyek körbe-körbe mint az állat, akkor is ha fáraszt…

S mire keresem a választ? Arra, hogy ha mindenhonnan azt hallom, hogy ‘ritka az olyan őszinte és szerethető ember mint én’…hogy szuper vagyok, úgy ahogy vagyok. Akkor mégis… mond, hol van a gond? (*Ki térített el, miféle terrorista….*)

És ez most egy rettenetesen őszinte kifakadás volt, amit mindig megtartok magamnak.

Különben pedig rengeteg munka rám szakadt, már a fejem búbja se látszik ki a kupac alatt, nagy a birkózás. És ma is rám jött a héven a táncolhatnék amit megjött a sorban a  Smooth Criminal.

Csupa lankasztó muzsikát kéne az mp3-asomra pakolnom. Ma alig tudtam megállni, hogy azonnal el ne kezdjem ropni a hév megállóba a dance-t. Vagy lehet nem kéne hogy érdekeljen mit gondolnak mások? Najó, ahhoz társaság kéne. Mindenesetre azt hiszem, a napokban ha épp ráérek, rángatózok egy kicsit, legalább itthon, ha már más opció momentán nem kínálkozik.

Hazafele döcörészve este 8 magasságában tipegtem a hévhez… és nagyon szerettem vol

One full hug…

Aki általában nem a legjobbakat kívánja nekem, azok most csapkodhatják a tenyerüket- én is azt teszem. Ugyanis mulatságos módon megint ugyanabba a szarba tenyereltem bele, noha én már sehova se akartam tenyerelni mert remekül elvoltam magammal. Dehát nem mindig kell akarni, néha mások is fogják a fejünket mikor szarba ütjük orrmányunkat. Szóval ugyanaz a nóta. Egy ideje nem a zavarosban halászok, aztán vágok csodálkozó fejet és szép ‘ó’ betűket formálok ajkaimmal; most valahogy a depresszióba zuhanó figurák élik aranykorukat. Akikkel pech, de pont rosszkor találkoztam. És bennem nincs hiba-ugye. The first problem az az, hogy remekül elvagyok a világomban. De tényleg. Aztán jön valaki, meg orrontok valami jót, kezdek fészkelődni, beindulni… és még mielőtt bármi is történt volna, vége szakad. És most is… élem az életem, csinálom a dolgom, erre idejön és nemhogy megkavarta az állóvizet, hanem egyenesen beleszart a tóba.

A hét kérdése pedig : Az emberek miért nem akarnak boldogok lenni?

Míg én foggal-körömmel harcolok, hogy jobb legyen, és állandóan keresem azt, amitől jobb lesz, addig azt veszem észre, hogy a legtöbb ember pedig éppen azzal küzd, hogy nehogy jó legyen neki-ha csak egy kicsit, egy icipicit is. Dehát tudjuk, aki nem akarja hogy segítsenek neki, azon az Isten se tud. Én viszont próbálok magamon, úgyhogy engem egy kicsit meg lehetne most taszajtani.

One kind word, one full hug while you pressed me to your chest and held me tight, would have been like the sun on my heart for a thousand years. What is it in me you hate so much? I would butcher the whole world if you would only love me..

Commodus, Commodus…

Some of these days

 

the laddie told the

girlie he must go away

 

…The laddie told thegirlie he must go away

oh,and her little heart with grief ‘most broke

 

well,she said,”you

know I love you,honey

I love you,honey,best of all

so,baby,don’t go away

just as he went to go

it grieved the girlie so

these words he heard her say

some of these days….

oh,you’ll miss me,honey

some of these days you’re gonna feel so lonely

you’re gonna miss my hugging

you’re gonna miss my kissing

you’re gonna miss me,honey when I’m far away

I feel so lonely

just for you only mmm,you know,honey

I let you have your way

and when you leave me I know it will grieve me…

Fekete…fehér

Legutolsó bejegyzésem ugye a kissé ironikus Történelem furcsa románcai volt, majd kezembe vettem Weigall Neroját- hiába, gyengém az ókori Róma. Nos, mindig is hajlamos voltam szimpatizálni a negatív figurákkal, filmekben, könyvekben, játékokban, akármiben, és erős érzékem van a mentségek kutatására és az empátiára-hisz vallom, eredendően gonosz ember nincs. Mindig kell lennie valami nagyon mély motívumnak, ami olyanná formálja az embert amilyenné, s ha megtaláljuk ezt, harag, lenézés és megbotránkozás helyett inkább a sajnálat érzése tör előtérbe. Ez az empátiám már egész kicsi koromban megmutatkozott, mikor is lelkes rajongója voltam A kisasszony című szappanoperának.

Szakdoli és szakma

Szívesen irkafirkálgatnék tulajdonképpen, de az elhatalmasodott szakdolgozat para alaposan alá aknázza ebbéli szándékom-főleg hogy sometimes illik egy-egy cikket is elpottyintanom. Éshát sajnos minden nem megy, a nap pedig még mindig 24 óra, az alvásigényem se csökkent le a 7-8 óráról, úgyhogy valamiről mindenképp le kell mondani; vagy sakkozgatni a szabadidős programok eloszlásával. Ez van most. A mai nap izgalma pedig a Számalktól kapott levél, amiben értesítettek arról, hogy hamarosan itt a határidő az OKJ vizsgára való jelentkezés kapcsán, és ugye tudjuk, hogy csak úgy erisztenek minket vizsgára, ha megvan a szakmai gyakorlat. Amit felettébb humorosnak tartunk, minekután  nem tették kötelezővé a gyakorlatot számunkra, estis voltunkra hivatkozva, és nem is segítettek minket a gyakorlat megkezdésében. Azt aláírom, hogy hosszas huzavona után végül kaptunk  nevet és email címet + több újságot, ahova jelentkezhettünk ( a lapok tematikája eléggé kritikán aluli volt a profilomhoz képest, de nemcsak nekem volt problémám azzal, hogy a motoros, műszaki lapok annyira nem állnak közel hozzám) s részemről a jelentkezés meg is történt, de válaszul csak egy “majd jelentkezünk”-et kaptam. Persze valahol elkallódott a jelentkezésem (ez volt még 2011 szeptemberében) mert azóta se reagáltak, a többiek akiket behívtak részt vettek egyszeri, 5 perces szerkesztőség látogatáson kb, megint mások pedig egyáltalán a vájú közelébe se jutottak, mert nem fért bele az életükbe az ‘úgysem kötelező’ gyakorlat. “Gyakorlat” amit 2 hétben állapítottak meg. Kész szerencse, hogy voltam szakmailag annyira lelkes (előrelátó) hogy fakultatívan sikerült találnom magamnak helyet, és ahol már nem két hete, hanem több mint 2 hónapja ügyködöm, munkámnak pedig látszata is van-már csak egy papírt is kell erről szerválnom, hogy dokumentálhassam, megtettem a magamét. Most már csak az lenne igazán üdvözítő, ha látnám is az alagút végét, azaz bármi chance-t, hogy nemcsak papírom lesz arról, hogy újságíró vagyok, hanem netán állás is lesz a területen. Különben még mindig ötletem sincs, mit kezdhetnék magammal.

Valentin nap fail

Képességeimet meghaladó feladatot kaptam: töltsek ki 2 oldalt, s mindezt Valentin nappal. VALENTIN NAPPAL. Eddig igazából csak ignoráltam a február 14.-i giccs parádét most viszont a kétségbeesés uralkodott el minden porcikámon. Vannak dolgok amiben nem tudok hazudni! A frusztráció nem okvetlen abból ered, hogy húsvétkor is permanensen elrohadok elhervadok, s Bálint napon se csokit,virágot,csókot, wellness hétvégét, vörös tangát, epret és hűtött pezsgőt, meg plüss macit és közös képet szívecskés keretbe foglalva nem kapok, hanem abból, hogy ezt egy annyira… Maradjunk a realitás talaján, elcsépelt, na. Már tényleg minden médium megírta és konzekvensen megírja minden évben, hogy mit vegyünk és hogyan legyen igazi csilivili day, aminek a záró akkordja az egész napos habos romantika után a fal szétrúgó orgia….  Függetlenül attól, hogy ebben nincs részem, az elveimmel ütközik olyanról hazudni amit tényleg, és őszintén nem tartok frankónak. Ütközik? Egyenesen berúgja az ajtót! Görcsölök és tépem a hajam és nem tudok egy karaktert se leütni, amiből nem a cinizmus süt.  Nem tudom ebből hogy lesz cikk. Ha az lenne a téma, hogy állítsuk pellengérre a Valentin napot, simán remekelnék. De akármi pozitív buggyan ki a számon, annak bizony büdös erőlködés szaga van. Szeressétek egymást gyerekek, tök jó, én is szeretek, meg imádom a szerelmet, imádok randizni, kézen fogva csaszlatni és egyenesen kiugrom a bugyimból ha virágot kapok, imádom mindezt megélni…csak írni ne kelljen… a Valentin napról.

…Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte,
Milyen könnyen elszállt minden, és még ezt se adták ingyen….” Sokszor kerül mostanság elő más kontextusban, én momentán arra gondolok, hogy befejeztem ma Számalkos pályafutásom. Ugyan még a szakdogák és az okj vizsga hátra van, de ez volt az utolsó nap ma. Szerettem. Tényleg. S csakúgy mint Than Kareszba, éppen csak megszoktam, megmelegedtem, megszerettem, már ki is löknek onnan mert végeztem. És mindkettőnek úgy indultam neki, hogy ‘jaj valahogy csak kibekkelem’. Végül mindkét helytől nehéz volt elszakadni. Jó társaság volt, jó tanárokkal, rengeteg röhögéssel és alig volt egy-két búval béleltebb nap, mikor nem hahotáztunk vagy dumáltunk kint marha jót cigi szünetben. I’ll miss you. All of you. Ahol jó a társaság, ott minden jó. És mindként helyen volt pasi. (Hmm.) Akik először segítettek a bejárásba (kedvet kaptam hozzá), aztán már csak egy lépés volt a szeretés is.  (És ha nem lennék ennyire fáradt, legalább olyan lelkesen írnék róla, mint ahogy azt elterveztem hazafele zötykölődve.)

(Ha rákattolsz nagyobb lesz ám)

A mai nap öröme pedig a teljesen váratlanul és meglepetésként érő cikkem megjelenése, abszolút nem is számítottam rá, hisz mindig csak írtam és ötleteltem, de fogalmam se volt műveim sorsáról.

Itt megtalálható, ugye én vagyok Love&Szex kisasszony, emitt SzexNeked alatt lehet megtalálni.

“…Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte,
Milyen könnyen elszállt minden, és még ezt se adták ingyen….” Sokszor kerül mostanság elő más kontextusban, én momentán arra gondolok, hogy befejeztem ma Számalkos pályafutásom. Ugyan még a szakdogák és az okj vizsga hátra van, de ez volt az utolsó nap ma. Szerettem. Tényleg. S csakúgy mint Than Kareszba, éppen csak megszoktam, megmelegedtem, megszerettem, már ki is löknek onnan mert végeztem. És mindkettőnek úgy indultam neki, hogy ‘jaj valahogy csak kibekkelem’. Végül mindkét helytől nehéz volt elszakadni. Jó társaság volt, jó tanárokkal, rengeteg röhögéssel és alig volt egy-két búval béleltebb nap, mikor nem hahotáztunk vagy dumáltunk kint marha jót cigi szünetben. I’ll miss you. All of you. Ahol jó a társaság, ott minden jó. És mindként helyen volt pasi. (Hmm.)

Csókolom!

Méltatlan módon elhagytam ezt a felület, és átnyergeltem máshova komolykodni; de rá kellett jönnöm, unom a komolykodást, azt meg főleg, hogy szellemileg mindig frissnek és harmatosnak mutatkozzak, amikor tulajdonképpen semmi gondolatom nincs, és szellemi horizontomon épp nem világlik semmi fennkölt,csak a ValóVilág. Lássuk be, én se tudok mindig szakmázni. A suli mellett szakmázok és ötletelek a zsiráfba eleget, itthon mikor leeresztek már nincs kedvem világot váltani, vagy ha lenne is, hát már agyam nincs hozzá. Szóval… mea maxima culpa, úgy határoztam, nem alakosodom és pozőrködök tovább, hanem úgy ahogy van, s tettem ezt mindig, hozom magam ide, ha éppen jólesik. Elvégre életem minden kérdéséről nem kell tudományos disszertációt írnom, főleg ha a válasz magam előtt is ködös. Férfi témában pedig mikor nem az. A Love&Szex rovatban nagy apostol vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy a magam dolgaiban is a napkeleti bölcsek egyike lennék. Unfortunately not. De most megyek bevackolni a széteső ágyamba, Weigall Nerojával.

A történelem furcsa románcai

Ma elkapott az ihlet melóban, dehát itt nagy tudományos kutatómunkába kellett fogni, hát itthonra hagytam a meló javát. Hogy lesz e a műnek jövője, vagy a kuka illetve a delete a sorsa, nem tudom, de itt azért publikálom, mert én határozottan jól szórakoztam megírása közben. Ebből egyébként egy sorozatot tervezek, akadnak még érdekes emberek a batyuban 🙂 Enjoy!

A történelem furcsa románcai

A szerelem szép és lelkesítő lehet…de a romantikus vígjátékok világától eltérően az igazi kapcsolatok néha igen furcsa dolgokat tudnak produkálni. Sokkoló, bizarr, megdöbbentő szerelmekre pedig a történelem híres személyiségei között is bőven bukkanhatunk, az ember végül is csak ember, vannak dolgok amik nem változnak.
Íme néhány pár letűnt korokból, amelyek bizonyítják, hogy a szeretet nem ismer határokat, igaz mi néha azt kívánnánk bár ne tenné.

Ave, Ceasar! Caligula és a női topánok

Caligula- akinek a becsületes neve Caius – nem csak furcsa különc volt, aki Jupiternek képzelte magát s minden isten és istennő szobrát lefejeztette, hogy helyükbe saját arcmását tétesse, de nagyon szeretett Venusként is járni-kelni. Egy nap éppen így páváskodott a palotában, festett arccal, vörös parókában, kitömött mellel és magas sarkú papucsban, mikor a vihar kitört és a bömbölő mennydörgés úgy megrémisztette szegényt, hogy kínjában az ágy alá bújva vékony hangján elsikította magát: „Atyám, atyám, kíméld meg szép leányodat!”