Néha elgondolkozom rajta, hogy miért? Miért van az, hogy néha tele vagyok élettel és pörögnék, de senki se akar pörögni velem. Aztán pedig nem akarok pörögni, hanem egyszerűen pörgök mint a búgócsiga, mert pörögni kell, és megfeszített tempóban élek, és hirtelen egyszerre mindenki velem akar pörögni. Olyannyira egyszerre, hogy mindenki ma hívott fel/írt rám, és mind engem akart. Engem. Ma. Most. Hetek-hónapok lazán elmentek, hogy senki rám se bagózott pedig én telepatikusan marhára magamra akartam vonzani a figyelmet (bárki figyelmét) de senkinél se sikerült. Most ilyesmi eszembe se jut, mert tele vagyok dologgal, erre eszébe jutok mindenkinek. És egyszerre. Furcsa.
Ma. Fotózás. Nem vagyok fotómodell, csak a fényekkel játszottunk,nekem kéne ugyanis tudni fotózni. Csakhogy nem kerültem hozzá egy jottányival sem közelebb. 🙂 (Katt a képre a nagyobb méretért.)
I-SEE-STARS 